Egy tanulságos mese!
A történetem tanulsága talán az, nem elég szépet akarni, és megfizetni annak megvalósítását, hanem már az elején végig kell gondolni, ki fogja és hogyan karban tartani, ápolni, gondozni, állagát megőrizni?
Erre bizony áldozni kell nem kevés időt és pénzt is!
Egy igaz történetet mesélek el, ami a valóságban szó szerint megtörtént.
Élt egyszer egy középkorú házaspár, akik egy szép napon elhatározták egy kis vityillót építenek a Balaton partján húzódó hegy oldalán. Annak rendje módja szerint neki is kezdtek az építkezésnek, meseszép balatoni panoráma tárult a mesteremberek szeme elé, már ezért is érdemes volt reggelente felkelni és dolgozni menni.
Mikor már az utolsó simításokat végezték a vityillón, a házaspár megkeresett egy kertépítő csapatot, hogy a „lak”-hoz méltó kertet szeretnének készíttetni, mivel számos embert szeretnének vendégül látni és nekik készül minden. A kertépítők előálltak elképzeléseikkel, terveikkel, lassan megszületett a megállapodás, és megkezdődtek a kertépítési munkálatok.
Miként és hogyan zajlottak, hosszú történet, egyszer arról is írok egy mesét, a történetünk szempontjából most a kert egy részlete lényeges.
Ha nem felfelé, befelé
Mivel domboldalra épült a ház, szigorú építési szabályok határoztak meg mindent. A házigazdáék nagyobb vityillót szerettek volna, mint amit a föld fölé építeni engedett a hatóság, hát beépítettek a hegy gyomrába, de fény is kellene ám, így jöttek a felülvilágító ablakok. A történetünk ettől a ponttól kezd érdekessé válni.
A földbe épített lakrész fölé tetőkertet építettek, minden technológiai előírás megtartásával el is készült, úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva. Erről is fogok egyszer írni, hogyan kell tetőkertet építeni? Gondosan megtervezték a kertészek a tetőkert növényeit, beszerezték, megfelelő módon el is ültették valamennyit, ez tavasszal történt. A házaspár meg volt elégedve, a növények kisvártatva neki indultak a fejlődésnek és egy hónap elteltével már nem is látszott frissen beültetett kertnek. A tápanyag és az öntözés megtette a hatását, ezért a növények is hálásak voltak. A kertészek átadták az elkészült tetőkertet és büszkén szemlélték munkájuk eredményét.
Tovább is van...
Eddig minden szépen és jól alakult, azám csak a házaspár arra nem gondolt, hogy ugyan szép kert már van, jöhetnek a vendéget, kezdődhet a nagy dinóm-dánom, de mi lesz holnap és holnapután meg azután a kerttel? Mert bizony ahol kert van ott előbb-utóbb a gyomok is megjelennek, s ha magára hagyjuk kultúrnövényeinket többnyire alulmaradnak a gazokkal folytatott harcban.
Hát ebben a történetben is megkezdődött ez a harc, felháborodva telefonál a háziasszony,
- Gazos minden, most mi lesz?
- Mi lenne ki kell gyomlálni!- hangzik a válasz.
- Én nem tudom kigyomlálni, minden bajom van.
Hát a kertészek vettek egy mély levegőt, a békesség kedvéért rászánták az idejüket és fáradtságos munkával ingyen kigyomláltak és rendeben hagyták ott a gazdasszonyt. Megkérték keressen valakit, aki rendszeresen rendben tartja a kertet, mert nagy és sok munka és nem kevesebb anyagi áldozat van már benne, s ez hamar elvész, ha nincsen megfelelően ápolva.
Azóta sem megoldott ennek a szép balatoni kertnek az ápolása, mert aki olcsón dolgozik, nem lelkiismeretes, ez meglátszik, aki lelkiismeretesen dolgozna, ápolná, azt meg nem akarják megfizetni, pedig ez a kert lényegesen többet tudna, mint ahogy most kinéz.
Azóta tavasszal a kertészek, jelesül én, aki a történetet írja, elmennek és megmetszik a növényeket, legalább azok rendben legyenek úgy-ahogy (mert ugye a metszés az egy dolog, több minden kell).
Mi történt amiért úgy érzem írnom kell erről a kertről?
A múlt héten szokás szerint megjelentem metszeni. Számítottam rá, nem lesz vidám a látvány ami fogadni fog, de erre nem számítottam, minden úgy maradt ahogyan az őszi hideg beköszöntött, minden szétszórva, virágládából a föld erre-arra kiborogatva, elképesztő látvány volt.
Amikor felértem a lépcsőn a tetőkerthez egy pillanatra arra gondoltam, én most megfordulok és hazamegyek, ezt ne!
Szavakkal nem tudom leírni a látványt, az elhanyagoltságot, szégyen ide vagy oda a könnyeimmel küszködtem.
Ez olyan, mint amikor valaki beleteszi szívét lelkét valamibe és az a valaki, aki ezt birtokolja egyáltalán nem értékeli. Talán csak az tudja átérezni ezt a helyzetet, aki járt már hasonló cipőben, hiszen azt is gondolhatják egyesek mi a gond? Megbíztak, megcsináltad, kifizettek, ennyi! Nekem nem!
Mit láttam: a Buxust lerágta a hernyó, tarack mindenütt átvette az uralmat, foltokban kipusztultak az évelők, nem bírták a harcot, még az elvirágzott szárak sem lettek levágva, pusztulás nyomai mindenütt. Mivel én terveztem és a saját kezemmel ültettem a növények nagy részét nagyon megviselt. Erőt vettem magamon és a lehetőségek és a megbízatásom szerint rendbe tettem őket.
Sajnos röpke néhány év alatt olyan állapotba került ez a tetőkert, hogy jelenleg fel kellene szedni a növényállományt, az évelő gyomokat kiirtani és újra telepíteni az egészet.
Ilyen szélsőséges helyen lévő évelő ágyás intenzív gondoskodást igényel, a vékony termőréteg miatt gyakori öntözés, a tápanyag utánpótlás hatására a gyomok gyorsabban jelennek meg.
Számítani kell arra, hogy a környezetből -ami kevésbé gondozott - a gyakori szél rengeteg gyommagot hoz a levegőben is.
A házigazdák a saját felelősségüket nem látják be, nem fogadják el azért ilyen a kert, mert ők maguk nem ápolják, de más megfelelő személyt sem akarnak megbízni a kert gondozásával.
Egy épített kert nem önfenntartó, az az erdő .
A történetem tanulsága talán az, nem elég szépet akarni, és megfizetni annak megvalósítását, hanem már az elején végig kell gondolni, ki fogja és hogyan karban tartani, ápolni, gondozni, állagát megőrizni?
Erre bizony áldozni kell nem kevés időt és pénzt is!
Nézd meg a tetőkertről készített videó is:
A mesém eddig tartott, szép napot!
