Minden évben karácsony előtt az ünnepi készülődés részeként adventi koszorút készítek. A koszorú készítésénél előnyben részesítem a természetes anyagokat. Idén szakítottam a hagyományokkal: koszorú helyett asztaldíszt készítettem. Régóta kacérkodtam a gondolattal, mert nagyon tetszenek és szívesen próbálok ki új dolgokat.

Az élő növényeket kedvelem, de a lakásban elhelyezett díszekhez ritkán alkalmazom, mivel rövid idő alatt megszáradnak és számomra lehangoló látványt nyújtanak. Ezért inkább száraz terméseket, ágakat, tobozokat használok előszeretettel. Természetesen élő növényi részekből is gyönyörű díszeket lehet készíteni, de ott körültekintően kell megválasztani a tartóedényt (biztosan vízálló legyen) és vizes tűzőhabot vagy mohát kell használni díszünk tartószerkezetéül. Ez egy másik irány: rendszeres vízutánpótlással az ágak, levelek hosszabb ideig maradnak épek.

Visszatérve a saját asztaldíszem történetéhez, az idei évet a szürke-törtfehér visszafogott harmóniájában képzeltem el, így vásároltam egy szögletes tálat és szürke gyertyákat.

A kellékek: tál, száraz oázis (tűzőhab), gyertya, gyertya tüske, nyírfa ágak, fenyő toboz, száraz termések, csipke szalag, vékony virágkötészeti drót, fa figurák, ragasztópisztoly, fogó.

Első lépésként a száraz tűzőhabot feldaraboltam és ragasztópisztoly segítségével beleragasztottam a fatálba. Az egyes darabokat a stabilabb rögzítés érdekében egymáshoz ragasztottam. A tűzőhabot úgy daraboltam fel, hogy csak 1-2 cm-el legyen legyen magasabb, mint a tál pereme. Azt szerettem volna, ha a kész munka belesimul a tálba és nem egy halomként jelenik meg.

Következő lépésként olyan fenyőnek a gallyait tűztem bele (A. nobilis), ami miután megszárad sem törik, húzódik össze. Nagyon gazdaságosan lehet használni mivel szép, szabályos ágrendszere van és minden része használható. Ferde metszlappal vágtam az ágakat és a fenyőtűt lepucoltam róluk. Nagyon fontos, hogy vékonyított, levéltelen ágrészeket szabad a tűzőhabba beleszúrni, mivel olyan keresztmetszetű lyukat képet az ág, mint a sajátja. Minél szélesebb, nagyobb a lyuk, annál kevésbé stabilan fog állni a beletűzött növényi rész. Ha kimozdul, akkor lötyög és a munkánk már nem lesz igazán szép és igényes.

A harmadik lépésben a gyertyákat ellátjuk gyertyatüskével, így lehet őket könnyedén a tűzőhabba rögzíteni. Ehhez szükség van valamilyen lángra, lehet tűzhely vagy egy gyertya lángja is. Fogó segítségével a tűz fölé tartjuk a gyertyatüske felső végét 1-2 percig (ez kerül a gyertya alsó felére), majd egy határozott mozdulattal beleszúrjuk a gyertyába. Ilyenkor a viasz megolvad és mozog benne a tüske.

Az így előkészített gyertyákat fejjel lefelé megtámasztva tegyük félre, hogy a viasz újra megdermedjen. Miután a viasz visszahűlt a gyertyákat egymástól azonos távolságra, egyenes vonalban elhelyezem a tűzőhabban.

Negyedik lépésben dróttal rögzítettem a nyírfaágakat a tűzőhabhoz. Az ágak egy kissé lazává, könnyeddé teszik a kompozíciót.

Ötödik lépésként a tál végére egy-egy masnit készítettem és dróttal rögzítettem. Fontos tudnivaló: a szalag végeit mindig ferdén vágjuk le.

Hatodik lépésben ragasztópisztoly segítségével az előre kiválasztott alapanyagokat csoportokban ragasztottam a szabadon maradó helyekre. Az elhelyezésnél alapelv, hogy a díszítés között a tűzőhab nem látszhat ki, azt mindig el kell takarni.

Miután végeztem az egyik oldallal, folytattam a másikkal. Megközelítőleg hasonló elrendezés, elv alapján készült a két oldal. Szép lassan elfogyott minden szabad hely és az egyensúlyt is megfelelőnek találtam. Végezetül a fa figurákat ragasztottam fel az asztaldíszre.

A végeredmény egy természetközeli, visszafogott, ugyanakkor mutatós adventi asztaldísz lett, aminek fő éke a két széles pamutcsipke masni.