Szeretettel és szívesen készítek alkalmi díszítéseket alkalmakra vagy a lakás különböző pontjaira. Ezek többnyire nem hosszú életűek, csak bizonyos időszakokat vagy alkalmakat hangsúlyoznak.

A természet gazdagsága...

A nyár a kertészkedés, természetjárás, kirándulás egyik jellemző időszaka, amikor sokféle ággal, virággal, levéllel, terméssel lát el bennünket a természet.
Ezeket nem csak csokorba kötve vázába vihetjük be a lakásba, hanem számos más formában is feldolgozhatjuk.
Egyik ilyen kedvencem a dróthálóba fűzött/szőtt falikép készítése.
A felhasznált alapanyagtól függően hosszabb-rövidebb ideig díszítenek, jól összeválogatva a „szőttes” megszáradva is dekoratív marad.

Tapolcán az Életfa Galéria és Látványműhely tagjaként díszítést készítettem a galéria kirakatába, a kertben éppen megtalálható növények, levelek, virágok és termések felhasználásával.
Erről szeretnék röviden beszámolni.

Hogyan készült a falikép?

Vettem egy kis lyukbőségű virágkötészeti dróthálót, kb. 1m hosszú.
Erre a célra megfelel az un. csirkeháló is.
A két rövidebb végét egy-egy fa pálcához rögzítettem, ez lesz a két vége.
A képet nem csak hosszanti irányban lehet elkészíteni, hanem keresztben is felakasztható, ebben az esetben a két hosszanti szélét kell fapálcához rögzíteni.

Ezután az összegyűjtött alapanyagokat szétválogattam, babérmeggy, borzas Kata (Nigella damascena), turbolya (erős illatú), levendula virág, kisebb virágú rózsa (inkább bimbósabb, mint elnyílott), juharfa termése (Acer), hortenzia virág (Hydrangea macrophylla, a cserepes hortenzia virágait vágtam le), juta szalag.

Bal szélen kezdve a különböző növényeket befűztem a rácsozat közé, arra ügyelve, hogy a szárak ne nagyon látszanak ki, illetve a sor befejezésénél a szárak takarására ellenkező irányba is fűztem alapanyagot.

Melyik után melyik jön?

Azt mindenki maga dönti el, ilyenkor érdemes elővenni az arányérzéket, a szépérzéket.
És következik egy újabb kérdés.
Kinek, mi a szép?
Ennek megítélése szubjektív, tehát nincs rá recept.
Azt az elvet azonban érdemes figyelembe venni és alkalmazni, miszerint a hasonló szerkezetű, habitusú alkotó elemek egymás mellett hosszan tartó alkalmazása nem mindig hozza a kellő eredményt.
Gondolok itt arra,  együtt sokat alkalmazva őket, egymás szépségét ahelyett, hogy kiemelnék, inkább elnyomják.
Például, több nagyobb, nyugodt felület egymás mellett unalmassá válhat, vagy több szeldelt, tagolt, mozgalmas felület egymás mellett már feszültséget okoz.

Egy kis nyugalmat kell közbe iktatni, ahol a szem kissé megpihenhet, majd folytathatja felfedező útját.
Azt, hogy kinek milyen arányok kellemesek, és melyek okoznak feszültséget, nagyban befolyásolja a mentalitása, beállítódása.
De ez egy másik téma.

Térjünk vissza a „szőtteshez”.

Az ilyen „szőttes” készítésénél az egyes alkotó elemek sorrendjét véletlenszerűen is választhatjuk vagy valamilyen előre eltervezett ritmus alapján ismételve.
A növények közé fűzhetünk tetszés szerint más anyagokat, textileket, zsák- szövetet, rafiát, spárgát stb.
Ezek segítségével a „szőttes” felületének mozgalmasságát fokozhatjuk, mivel a különböző alkotó részek eltérő magasságban emelkednek a háló síkjához viszonyítva, egyfajta felületi hullámzást is lére hozva.

A képek készítése remek szabadidős elfoglaltság lehet a gyerekeknek is, játszva ismerkedhetnek a növényekkel, formák, színek játékával.
S persze nem utolsó sorban átélik az alkotás örömét.

Miután elkészült a kép, az utolsó szál virág is a helyére került elfoglalhatja a neki szánt helyet a lakásban, teraszon.

Ha kedvet kaptál, és te is készítesz egy ilyen képet, készíts róla fotót és oszd meg velünk is, akár komentben.

Szép napot kívánok!