Amikor új otthont teremtünk, vagy meglévő épületbe költözünk, az otthon teremtés folyamata közben előbb utóbb a kert is a látókörünkbe kerül.
Van, hogy készen kapjunk, van, hogy magunk alakítjuk és van amikor szakemberre bízzuk.

Az utóbbi is többféleképpen történhet.

Olykor az építési vállalkozó elülteti a tuja sort, burkolatot készít és elszór egy kis fűmagot, hiszen ez nem nagy kunszt.
Ez a bejegyzésem nem feltétlenül pozitív hangvételű, már azért sem, mert lépten nyomon belebotlok olyan műszaki megoldásokba, hiányosságokba, trehányságba, melyek jelentős részét a hozzá nem értő „szakik” anyagi előnyök/bevétel reményében követnek el.

A megrendelő több okból kifolyólag, mert fogytán a pénze, mert laikus, mert több iparost már nem bír látni, elfogadja az ajánlatot a kertre, „Csak legyen már meg!” felkiáltással.

És abban a pillanatban már nem is érdekes, hogy:

– Nem ez a legjobb megoldás!

– Az eredmény hosszabb távon katasztrofális, és helyre hozni jóval nagyobb költség!

– Bosszúság marad a megrendelőben. Miért dőltem be?

– Nem illik a környezethez, adottsághoz!

– Kezelhetetlenné válik, nem váltja be hozzá fűzött reményeket!

– Egysíkú, adott esetben igénytelen a kivitelezés! Jobb lett volna várni egy kicsit, amíg megfelelőek lesznek a      körülmények (pénz, idő, energia).

Mindez nekünk, tanult és tapasztalt kertépítőknek hatalmas presztízs veszteség!

Hiszen a kóklerek, hozzá nem értők „áldásos” akna munkájának köszönhetően, a köztudatban elterjedt, kertet építeni mindenki tud!

Ez nem így van!

Ahogy mindenki nem tud ruhát varrni, gyógyítani, bútort készíteni stb.

Az idő múlásával a kert gyenge, a fű satnya, a burkolat megsüllyedt, visszafelé lejt (ha egyáltalán kapott lejtést), nagyobb, kisebb a kelleténél stb.

A növényzet semmilyen, a kert technikai megoldások híján van.

A megrendelő emlékezetét lassan befedi a felejtés homálya, hogyan is alakult a kert, miért is éppen ezt vagy azt az embert, megoldást választotta?

Már persze, ha volt egyáltalán miből választania, lehet, hogy csak elé toltak egy megoldást, ez van és kész.
Kell vagy nem?

Jusson eszünkbe a következő gondolat!

- Minden helyzetre van több megoldás, mely egymástól függetlenül éppen olyan jó lehet.

- Mást tud, mást igényel, más a költsége.

- Mindent meg lehet oldani, mindenre van más lehetőség is, csak gondolkodni kell!

- Gondolkodni, a lehetőséget felvázolni az az ember, szakember tud, aki kreatív, képzett, gyakorlott.

Az, aki a mondatát azzal kezdi „Ezt lehet…” biztosan nem áll a helyzet magaslatán.

Vagy nem ismer más lehetőséget , egyet gyakorol unos -untalan vagy kényelmes és a már ismertet preferálja.

Aki azzal kezdi mondandóját, meg lehet oldani így, ez egyszerűbb, olcsóbb, de van még más megoldás, ez és ez stb.
No ott már reménykedhetünk benne, hogy a kertépítő látott már egyet mást.

Köszönöm, hogy elolvastad soraimat!

Szép napot kívánok!